 A falu rossza a legjobb ember a faluba' - dióhéjban. Nagy a szerelemben, nagy a dúlásban és keservben, szakadjon az a szív, amúgy magyarosan! Pedig odavannak ám érte - haj, de hányan! -, ám ő mégis nagyon odavan. Ezért danol, s dülöngél ez a csupaszív nagyember, akit Tóth Ede álmodott e tájra, hol Örkény is rátalált, s tollával nógatta tovább, ide, egészen az orrunk elé, ismerjünk csak magunkra. Hisz mi vagyunk a falu - lyányok és apák, pletyka és bor, tánc a pokolig meg vissza, röhögve-sírva népszínmű módra, cemendéstül-kutastul, hol a kútba szorulva ott tengődünk mindannyian, kacérkodva a groteszkkel - meg-megtartva azért mihagyományunkat - ... el egész az abszurdig! Móka hát ez, kifordított ködmön - ahogy Chaplin mondá: a tragédia premier plan-ban, a komédia nagytotálban lefilmezett élet! |
